Egy milliomos felfedezi a családi kastély sötét titkát, amely lánya örökségét fenyegeti
Michael Carter, a könyörtelen milliárdos vezérigazgató, éppen egy hatalmas üzlet lezárásán dolgozott, amikor megszólalt a telefonja.
Lánya, a hét éves Isabella hívta. Hangja remegett: „Apa… fáj a hátam. Hidegnek érzem.”
Percekkel később megszakadt a hívás.
Nyugtalanul Michael mindent félredobott, és rohant haza. A kastély csendes volt. Isabella szobájában találta meg, sápadtan és remegve.
A pizsama ujján furcsa, sötét égésnyom volt, mintha valamilyen szimbólum formáját öltené, és a párnáján is egy különös fekete folt éktelenkedett.
„Az árnyember volt…” – suttogta. „Hideg volt. Aztán minden elsötétült.”
A mentősök és a rendőrök gyorsan kiérkeztek, de a biztonsági rendszer nem jelzett betörést, riasztást, vagy idegent.
A jel nem hő okozta, és az anyag sem emberi vér volt.
Az éjszaka folyamán, miközben Isabella a kórházban aludt, Michael rájött, hogy valami lehetetlen hatolt be az otthonába.
2:00-kor, Isabella szobája előtt, egy villanás—majd egy sötétebb árnyék suhant végig az ajtón.
„Az árnyember…” – suttogta Michael.
A családi archívumokat kutatva rábukkant ükapja naplójára: ugyanazt a szimbólumot ábrázoló rajz, alatta latin felirattal — Custos Aeternum.
Hereditas Tenebris. Örök Őrző. A Sötétség Öröksége.
A pince felől fémes nyikorgás hallatszott. Michael lement. A nyitott ajtón hideg levegő és beteges szag áradt.
A kőpadló megrepedt, alatta egy alagút tárult fel.
A sötétségből egy suttogás hallatszott – az ő neve. Majd egy ordítás következett.
Egy sápadt kéz, majd egy dühös férfi arca jelent meg, szikrázó szemekkel.
„Nem viszed el, ami az enyém!” – üvöltötte.
Michael felrohant az emeletre, és azonnal hívta Bennett nyomozót:
„Azonnali segítséget! Rejtett alagút, fegyveres férfi, a lányom veszélyben van!”
