A kislány, aki megkérdezte tőlem, miért hazudtam
Charles Whitmore apja régi levelében egy megdöbbentő mondatra talál:
„Daniel nem az egyetlen fiú, akit meg kell mentened.”
Nem sokkal később Isabel Marquez megérkezik a Whitmore-kastélyba, és felfedi a megdöbbentő igazságot: ő Elena Marquez lánya — annak a nőnek a gyermeke, akit Harold Whitmore, Charles apja, titokban szeretett.
Isabel elmondja, hogy Daniel felkereste őt, miközben a család régi iratait kutatta.
A nyomozása során rájött, hogy egy Marigold Holdings nevű vállalat Elena édesanyjának személyazonosságát használta fel, és azt gyanította, hogy valaki szándékosan eltitkolja a múlt valódi történetét.
Elena egyik naplóbejegyzése Edwin Harrisonhoz vezeti őket, aki korábban Harold Whitmore asszisztenseként dolgozott, és segített kezelni a család rejtett ügyeit.
Harrison végül beismeri, hogy ismerte Elenát, majd egy pusztító titkot árul el: Isabel előtt Elenának már született egy másik gyermeke — egy fia, akiről évtizedekkel korábban azt hitték, hogy meghalt egy tűzvészben.
Ám az Elena által a Whitmore család irodájának küldött levelek arra utalnak, hogy a fiú talán mégis túlélte a tragédiát.
Daniel felhívja Charlest, és bevallja, hogy olyan pénzügyi dokumentumokat talált, amelyek bizonyítják: a Marigold kapcsolatban állt a régi Whitmore-számlákkal.
Elmondja azt is, hogy Harrisonnak szerepe lehetett az ügyben, és a hiányzó archív dokumentumok végre felfedhetik az igazságot.
Egyetlen dolog azonban hiányzik: egy „Matthew” névre címzett boríték.
Charles, Vivian, Isabel és Daniel együtt utaznak el Elena egykori pasadenai zeneiskolájába, ahol megtalálják az elrejtett archívumot.
Daniel és Charles végül kibékülnek. Charles elismeri, hogy apaként kudarcot vallott, mert éveken át azt éreztette Daniellel, hogy bármikor elveszítheti a helyét a családban.
Az archívumban fényképeket és dokumentumokat találnak egy Matthew C. nevű fiúról. Egy lezárt irat, amelyen ez áll:
„MATTHEW — VÉGSŐ UTASÍTÁSOK” már fel van bontva.
Hirtelen zongoraszó hallatszik a sötét folyosóról.
A család követi a hangot, és egy régi gyakorlóteremben egy férfit találnak, aki kezében tartja az eltűnt borítékot.
A férfi tekintete ismerősen hat: ugyanazokat a szemeket örökölte, mint Harold Whitmore.
Ugyanazokat a szemeket, amelyek Charlesben és Danielben is ott vannak.
Az idegen végignéz a családon, majd csendesen megszólal:
„Azt hiszem, itt az ideje, hogy beszéljünk arról az éjszakáról, amikor mindenkinek azt mondták, hogy meghaltam.”
