1976. szeptember 16-án, az örmény fővárosban zajló, embert próbáló, 21 kilométeres edzésfutása végén a világhírű uszonyos úszóbajnok, Savarsh Karapetjan egy különös, nyugtalanító hangra lett figyelmes.

1976. szeptember 16-án, az örmény fővárosban zajló, embert próbáló, 21 kilométeres edzésfutása végén a világhírű uszonyos úszóbajnok, Savarsh Karapetjan egy különös, nyugtalanító hangra lett figyelmes.

1976. szeptember 16-án Jerevánban, egy kimerítő, 21 kilométeres edzésfutás végén a világhírű uszonyosúszó-világbajnok, Savarsh Karapetjan nyugtalanító zajt hallott.

Egy trolibusz lesodródott a gát faláról, és a Jereváni-tóba zuhant.

A mindössze 23 éves sportoló azonnal a helyszínre sietett, levetette ruháit, és a zavaros vízbe vetette magát, hogy minél több embert kimenthessen.

A víz alatt szinte semmit sem lehetett látni, mégis elúszott a süllyedő járműhöz, ahol észrevette, hogy az ablakok szorosan zárva voltak.

Hatalmas erőfeszítéssel betörte a hátsó üveget, miközben súlyosan megsérültek a lábai.

A következő húsz percben 37 embert sikerült a roncsból kiemelnie – közülük húszan közvetlenül neki köszönhették életüket, további kilencen pedig a betört ablakon keresztül tudtak kimenekülni.

Karapetjan hőstette azonban súlyos áldozatokkal járt.

Tüdőgyulladást és vérmérgezést kapott, ami maradandó tüdőkárosodást okozott, és 45 napos kórházi kezelést tett szükségessé.

Ezek a betegségek véget vetettek sportolói pályafutásának.

Ám mielőtt végleg visszavonult volna, még utoljára medencébe szállt fájdalmai ellenére, és megszerezte tizenegyedik világrekordját.

Bátorsága itt sem ért véget: kilenc évvel később, amikor tűz ütött ki a közeli Karen Demircsjan Sport- és Koncertkomplexumban, ismét a bajbajutottak segítségére sietett, újabb súlyos sérüléseket szenvedve, amelyek ismét kórházba juttatták.