A temetés közben a nagypapa hirtelen furcsa zajt hallott a koporsóból, és úgy döntött, kinyitja; amikor felemelték a fedelét, mindenki megdermedt a látványtól.

A lány mellett ott feküdt a macskája is.

A kis állat csendben odabújt gazdájához, mintha úgy döntött volna, hogy még a halálában sem hagyja el.

Valahogy bejutott a koporsóba, és senki sem vette észre.

A tömeg rémülten állt. Szinte élve temették volna el a kis állatot! Valaki gyorsan segített kivenni a macskát.

Élő volt, de gyenge, majdnem mozdulatlan, mintha a szűk helyen töltött órák teljesen kimerítették volna.

Mindenki a macskára nézett, ámulva a hűségétől. A nagypapa számára ez volt az utolsó csapás.

Újra elsírta magát, de most a könnyeiben nemcsak a rémület, hanem a keserédes gyengédség is ott volt.

Néhány nappal később a macska meghalt. Mintha követte volna gazdáját, nem akart a világban maradni nélküle.